Kerámia falikép (Savaria dombormű) Szombathely

Németh János műveiben jelen vannak a népköltészet elemei,a nap, a hold, a csillagok, fák, virágok, vizek, madarak és négylábúak, a mitológia, a karácsonyi ünnepkör alakjai, a népi vallásosság szentjei is jelen vannak.
A művész főiskolás éveinek utolsó esztendejében talált rá saját stílusára, a klasszikus mértani formájú forgástestekre, amelyekből fűművét építi: térplasztikák, domborművek, beltéri alkotások, korsók, butykosok, edények rengetege.
Műveit - bármifélék legyenek is azok - korongon alakítja. Korongon épülnek fel, a fazekasmesterség ősi mesterfogásaival a szobrai, sőt a domborművei is.
Az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós, Gádor István, az iparművészet nagyjai segítették a művészi szintre emelkedésben.

A dombormű mezőjét négy, eltérő nagyságú részre osztott ikonosztázként felfogva Némethnek lehetősége nyílt a tartalom tömörítésére. A tematikát átlósan szervezte meg, a bal átló a római korra utal, a jobb az élet örök megújulására és fejlődésére. A legnagyobb mezőt a jobb felső sarokban a művész kedves motívuma, a tél és a nyár, az éjszaka és a nappal, a fiatalság és az öregség körforgásának - a saját maga kör formájával is - folytonosságát hirdető, férfi és nőalakot magába foglaló jelképe tölti ki. Sokszor visszatérő, tartalmilag rendkívül összetett és kiérlelt motívum ez, melyet a népművészet bölcs szűkszavúságával fogalmazott meg. Vele átlósan szemben magjából kibúvó virág és két szabadon repdeső galamb mélyíti az életigenlést. A bal felső sarokban fegyelmezett római két lóval, szigorú profilból, merev tartással, szemben vele archeológiai motívumok értelmezik a jelenetet: oszlopfő, idolszerű szobortorzó. Plasztikailag izgalmas kérdést vetett fel a két, egymás mellett álló ló és a mögöttük lévő emberalak térillúzióval, vagy annak hiányával történő megfogalmazása. Ezt Németh magától értetődő egyszerűséggel, csupán az oldalról látszó részek egy síkba vetített ábrázolásával oldotta meg, fittyet hányva a perspektíva törvényszerűségeire, egy jóval ősibb, de nem kevésbé hatásos ábrázolási sémához nyúlva vissza.

Németh János műve, 1978.