Szentháromság szobor Szombathely

A Szentháromság szobor története és vándorlása

 A szombathelyi Fő térentalálható Szentháromság-szobor története visszanyúlik egészen 1714-ig, ekkor állíttatták a Szentháromság oszlopot az 1711-es pestisjárvány áldozatainak emlékére.

1716-ban Szombathelyen tűzvész pusztított és az emlékoszlop megsemmisült. A városnak nagy jelentőségű volt az emlékmű, a tiszteletadás és a megemlékezés, ezért 1869-ben közadakozásból egy új a ma is látható neoromantikus stílusú emlékművet készíttettek Hudetz János szobrászművésszel.

A Szentháromság-szobor háromalakos szoborcsoportja, aranyozott kereszttel, aranyozott almával és jogarral, középen sugárkoszorús galambbal egy lombdíszes fejezetű oszlopon magasodik az ég felé. A talapzatának fülkéiben carrarai márványtáblákon zsoltár idézetek és az emlékszövegek olvashatóak.

Ezt a szobrot sajnálatos módon 1932-ben egy nagy erejű szélvihar ledöntötte, majd 1938-ban rekonstruálták és ekkor az emlékművet keleti irányba a Szent-Márton templom felé, fordították. Az emlékmű helyzete egészen 1951-ig nem változott, de akkor parkosításra hivatkozva, valójában világnézeti okokból úgy döntöttek, hogy a szobornak jobb helye lesz a Székesegyházelőtti téren.

2000-ben a város lakóinak kívánsága szerint, de egyébként egy hosszas vita után a szobrot felújítva visszahelyezték az eredeti helyére, a város Fő terére. A vita alapja az volt, hogy egyesek szerint nem illett a szakrális jellegű szobor a Fő tér már elvilágiasodott arculatába, valamint építészetileg sem találták odavalónak. Az emlékmű azonban mégis visszakerült az eredeti helyére, ismét nyugat felé fordítva, ahogyan 1714-ben elhelyezték.

Az, hogy a Szentháromság-szobor mennyire fontos a szombathelyi lakosoknak, bizonyítja a 2000. november 12.-ei avatáson résztvevő több ezres tömeg.